Lehetne rosszabb is

10 éves voltam, amikor anyukám meghalt autóbalesetben. A mai napig nem bírtam feldolgozni, és nagyon ritkán szoktam róla beszélni, mert életem legszörnyűbb tragédiája volt... Apukám elkezdett inni, és hamar alkoholista lett. Kirugták a munkahelyéről, és azt a kevés pénzt, amink volt, mind piára költötte.
Nagyon nehéz volt nekem az iskolában, hiszen nem volt édesanyám, és az apám gyakran haza sem jött a kocsmából. Persze, ő is elvesztett valakit, akit nagyon szeretett, de akkor sem az alkoholhoz kellett volna fordulni. Egy napon azonban borzalmas dolog történt.
Pont a 14. születésnapom volt. A suliban felköszöntöttek a barátaim, és nagyon boldog voltam... Egészen addig, míg haza nem értem. Apa a nappaliban nézte a tv-t, egy üveg bor, és egy kevés vodka társaságában. Mikor meglátta, hogy hazaértem, odahívott magához. Én hülye, azt hittem, hogy fel akar köszönteni, de amióta anya meghalt, azt se tudja, mikor van a szülinapom. Szóval odamentem, és mosolyogtam. Hát utólag rájöttem, hogy nem kellett volna.
Akkor már elég érett lány voltam, és vékony alakom ellenére eléggé megnőttek a melleim. Ezt apukám is észrevette, és felállt, szorosan magához húzott. Sajnos nagyon gyenge is voltam, és ez okozta vesztem. Nem bírtam szabadulni a karjai közül, ő pedig letépte rólam a ruhát. Elkezdtem sírni, ő pedig pofon vágott. Még soha nem ütött meg. De ez még csak a kezdet volt...
Próbáltam sikítani, de ő befogta a szám, és olyan nagy erőből ütött meg, hogy elájultam. Kb 10 perc múlva tértem magamhoz. A földön feküdtem, és véreztem. Szétnéztem a szobában, és nem láttam sehol apámat. Ekkor rájöttem, hogy megerőszakolt... A saját édesapám erőszakolt meg!!
Beszaladtam a szobámba, és sírtam. Nem tudtam mihez kezdjek. Egész reggelig csak a szobám sarkában kuporogtam. Másnap nem mentem iskolába. Két napig ki sem mozdultam, még a konyhába sem. Majd egyik reggel rájöttem, hogy el kéne mennem egy orvoshoz, hogy megvizsgálja, nem-e vagyok terhes. Kiszöktem a házból, és szaladtam a háziorvoshoz.
A doktornőnek mindent elmeséltem, kivéve azt, hogy ki tette ezt velem. Nem mertem elmondani. Egyébként megvizsgált, és nem voltam terhes. Ennek örültem, viszont féltem hazamenni. De aztán mégis meg kellett tennem.
Akkoriban állandóan bujkáltam az apámtól. Olyankor mentem haza, mikor ő a kocsmában volt. Az iskolában is meglátszott rajtam, hogy eléggé megviselt vagyok, de hiába kérdezték a barátaim, hogy mi bajom, én nem mondtam semmit.
Nagyjából egy évvel később újra megtörtént a dolog. De visszaütöttem neki, ezért jobban megvert. Másnap kiderült, hogy eltört a karom. Összepakoltam a legfontosabb dolgaim, pár ruhám, és elmentem az egyik jóbarátomhoz, aki pár utcával lakott arrébb tőlünk. Szerencsére megengedték a szülei, hogy náluk maradjak pár napot. Elmondtam neki mindent, hogy mit tett velem az apám, kétszer is.
Hála neki, egy hét múlva már a bíróságon voltunk, és úgy döntött a gyámügy, hogy árvaházba küldenek. Azóta két év telt el, és még mindig rettegek...

Ez nem igaz történet (mármint lehet, hogy igaz, de nem velem történt meg)...
Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy nekem ne sírjon senki, hogy milyen rossz az élete, mert elhagyta egy fiú, vagy nem kapja meg, amit akar. Lehetne sokkal rosszabb is. Néha bele kell gondolni, hogy milyen rossz lehet afrikában éhezni, vagy már az is ijesztő, ha hasonló dolog történik az egyik barátunkkal (ne adj Isten, velünk). A családon belüli erőszak, szexuális zaklatás szörnyű dolog. És én nagyon örülök, hogy a mi családunkban nincs ilyen. Apukám soha nem emelt rám kezet, és anyukám egészséges. Nekem ez is elég, és így boldog vagyok.