Az én esetem nem is igazán nevezhető paranoiának...inkább csak...nem is tudom, hogy mondjam...élénk képzelőerő.
Néha úgy érzem magam, mint egy tízéves kislány, aki épp egy horrorfilmet néz. Szóval beképzelem magamnak, hogy bárki betörhet hozzánk (de ha józan ésszel belegondolok, akkor ez lehetetlen). Meg olyanokra gondolok (főleg este), hogy ha kinézek az ablakon, akkor ott lesz valaki, vagy egyszer csak előugrik egy idegen ember az ágyam alól, vagy míg gépezek, valaki a hátam mögött áll és meg akar ölni, vagy alvás közben megtámadnak stb.
Kérdés: miért akarna engem bárki is megölni? Nem tudom, én...én...semmit sem tudok. Semmit sem értek. Van egy ilyen izém, és nem tudok úgy elaludni, hogy ne gondoljak valami lehetetlen hülyeségre.
Úgy érzem, hogy félek valamitől, de valószínűleg azért van, mert kb 8 éves korom óta rendszeresen nézek horrorfilmeket (nem tudom miért).
És úgy vagyok vele, hogy le kéne győznöm a félelmeimet...De hogyan, ha azt se tudom mitől félek?
képzeld el, hogy ugyanez van velem. de tényleg.
VálaszTörlésegyik este kinéztem az ablakon hátha látok hullócsillagot, közben pedig arra gondoltam, hogy mi lenne ha valaki előugrana az ablakból.. tudom, szar érzés..
meg amikor késő este gépezek, és megroppan mondjuk az ágy, vagy a TV. :D
de hát ez van. legalább mostmár tudod, hogy nem vagy egyedül az érzéssel :D
egyébként nagyon jó a fejléced :)
pussz,
Lilly
ne is mondd! még hangokat is hallok néha. főleg este, mikor már mindenki alszik, elkezd magától nyikorogni a lépcső. és ha feljövünk az emeletre, az én szobám van a legközelebb kb mindenhez, és hangosabban hallok mindent.és baromi ijesztő...:S
VálaszTörlésjajj köszi. én is imádom!:) puszi